Kegyetlen módszerekkel szabadulnak meg a nem kívánt kiskutyáktól
Szatmárnémeti lakosságának már nem ismeretlen a Free Life Állatvédő Egyesület neve, hiszen évek óta a helyi menhelyet önkéntesen üzemeltető tagok telefonja csöng, ha egy-egy bokor alatt vagy a Szamos partján valaki elhagyott kiskutyákra lel.
Az ipari park közelében található menhelyen szinte folyamatosan telt ház van, az ivartalanítás hiánya miatt szinte naponta érkeznek a nem kívánt kutyakölykök. Van, hogy maga a gazdi hagyja a menhely kapuja előtt a frissen született kutyákat, de leggyakrabban sétálók fedezik fel a kidobott apróságokat –mesélte el a Szatmár.ro megkeresésére az egyesület képviseletében Domokos Bernadett, aki arról a sajnálatos tényről is beszámolt, hogy bizony egyre gyakrabban fordul elő, hogy vissza kell utasítaniuk egy-egy „doboznyi” kutyát a helyhiány miatt.
Annak ellenére, hogy a kutyatulajdonosokat törvény kötelezi a rendszeres oltás biztosítására, a mikrochipes megjelölésre és a négylábúak ivartalanítására, ezekről a kötelezettségekről legtöbben akarva-akaratlanul nem vesznek tudomást, és magát a kutyaelhagyást sem tekintik szabálysértésnek, legyen szó fajtatiszta vagy keverék, városi vagy falusi állatról. Mint arra Bernadett rávilágított, a felelősségteljes kutyatartásról ugyanúgy érdemes előzetesen tájékozódni, mint egy háztartási gép beszerzése előtt. Annál is inkább, mivel az ember nem csak egy „házőrzőt” vagy „kapucsengőt” fogad örökbe vagy vásárol, hanem jó esetben hosszú évekre egy négylábú barátot is választ magának.
Bár az ivartalanítás manapság már-már rutinbeavatkozásnak számít, mégis csak kevesen tesznek eleget ezen kötelezettségüknek. A meggondolatlan gazdik ehelyett inkább kegyetlen módszerekkel szabadulnak meg a nem kívánt kiskutyáktól vagy esetlegesen az olyan idős ebektől, akik hosszú éveken át őrizték az udvart. Kegyetlen alatt pedig tényleges kegyetlenségről van szó: sokan vízbe fojtják, mások élve ássák el a nem várt jövevényeket, megint mások pedig azáltal ítélik halálra a kutyákat, hogy egy zsákba kötve kidobják őket a semmi közepén.
Azon szerencsés ebek, amelyekre mégis rátalál egy-egy lelkes állatbarát, bekerülhetnek a menhelyre, ám már itt is komoly helyhiány alakult ki. Mint Bernadett beszámolt róla, a nyár különösen nehéz időszak az önkéntesek számára, ugyanis naponta többször is cserélni kell a vizet az ivótálkákban, illetve ilyenkor a kennelek felé kifeszített árnyékoló hálókról is gondoskodniuk kell. Mindemellett a napi tevékenységük részeként az örökbefogadásokat is lebonyolítják. Bár azt hihetnénk, érdekük a minél nagyobb számú adoptáció, mégis minden leendő gazdi figyelmét felhívják a kutyatartással járó felelősségre és arra intik őket, csak akkor vegyenek magukhoz egy négylábút, ha az ebről annak rendje és módja szerint gondoskodni tudnak.
